Sziasztok,
ez lesz a blogom első bejegyzése, s valószínűleg a Németországbeli kalandjaimat mesélem el benne.
Ami éppen aktuális, mivel már Németo.-ban vagyok szük egy hete!:)
Történés:
Autóval érkeztem Hofba, a szüleim kivittek- ez nagyon király volt, mert nem kellett válogatnom a szupermenes és a The simpsons-os pizsamám közül, meg persze annyi cuccot hoztam magammal, amennyit szerettem volna. Anyai ösztönzésre, tényleg szinte minden meg található kicsiny kollégiumi szobámba, de ezt nem érzem gáznak. Sőt rájöttem, hogy nem használtam ki rendesen a lehetőségeket, mert a mellettem lévő házba, a tajvani leányzó egy 50 cm-es tévét cipelt be –ugyanúgy anyuék kocsijából. :D
 |
| A kollégium |
A kollégiumom 30 percnyire van a sulitól, kapok majd bérletet, ami érvényes Hofban, de addig is sétálok. Maga a kollégium nagyon király, saját szoba- szép, egyszerű szobák, a konyhát 2 másik emberrel kell megosztanom- eddig csak az egyikbe költöztek be. A mellettem lévő szobában Tobiás (vagy németesen Tobias) német diák lakik, s tök normális, segített kiigazodni a kollégiumi szabályok labirintusában. Ami kb. annyiból állt hogy azt mondta, nyugodtan szarhatok mindenre!:D De ezen kívül is rendes, s tudom kivel gyakorolni a németet (ne mintha a többiekkel nem lehetne..) szal lényeg a lényeg, hogy van ő, mellettem a 205-ös szobában.
 |
| a szobäm kívülröl |
Amikor megérkeztem szombat délután a kipakolás, és annak a felfedezése között, hogy a koli mellett egy szupermarket van- jött egy srác, Alex, az Inteamtől (International Team- aki ilyen reception, babysitter szerepet tölt be, hogy ne tévedjünk el nagyon) s adott egy halom prospektust, meg a következő 2 hét menetrendjét. Igazából megmondhatom, hogy kb. tényleg mindenben segítenek, ezzel a részével nincs is probléma. Sulis dolgok, bankszámla, ivászat, városnézés. Egyedül a nettel van kis fennakadásom, de az is megoldódik a következő 1-2 hétben.
 |
A hofi Wärschtlamo
(csak a prosketust fotóztam le, mert akkor nem
volt nálam fényképezögép, de élöben is pont így néz ki) |
A következő 2 napom elég hasonlóan telt. A sulis dolgok még nem kezdődtek el, netem nem volt, s hevert egy rahedli sulis, Hof-ról, meg a Németországi / külföldön tanulásról szóló könyv, prospektus, kiskönyv az ágyamon. Mivel gondoltam itt az ideje, hogy belerázódjak a dolgokba, szorgalmas nebulóként (visszanézve nem tudom mi ütött belém) az összeeset kiszótároztam, legyen szó német, angol szóról. Ezért a fejem most tele van német nevezetességekkel ,városokkal, a DAAD program kínálta lehetőségekről, s a hofi dolgokról. Ezen kívül, bejártam a várost. Aranyos kis város, 50-60 ezer fő. A centrumtól, s a főutcától nem vagyok messze, kb. 15 perc. Már az első nap találkoztam egy hofi Wärschtlamo-val (Würstchenmann), ami angolul „sausage man”t jelent kb. Ez egy külön foglalkozás itt Hofban, annyit csinál a bácsi, s elméletileg van a másik típusból (néniből) is, hogy különféle kolbászokat árul az arra járóknak. Haha! Namármost, erről is kaptam egy prospektust, amiben ez mind le volt írva, s emellett egy régi, hofi tájszólásban megfogalmazott mondat, ami kb annyit tesz, hogy „Üdvözöllek, szeretnék egy pár kolbászt!”-ez a német dialektusban így néz ki „βGod iech meecherd a poor Wärschtla!” ( Grüβ Gott, ich hätte gern ein paar Würtschen!”). Mivel a kezemben volta prospektus, s onnan olvastam fel neki a mondatot, szerintem megértette!:) Buta turisták!
Keddtől elkezdődött az Integraiton week, s találkoztam a többi Erasmusos diákkal. Két csoportra vagyunk bontva, akik tudnak németül, s akik még kezdő szinten vannak. Ezért kicsit ketté vagyunk vágva, de majd megismerem őket. A többi program közös. Tényleg mindenhonnan érkeztek diákok: Ukrajna, Bulgária, Lengyelo., Csehország, Oroszo., Finno., Tajvan, Kolumbia. A haladó csoportban vagyok, de nem könnyű. Mmint sikerült az első 2-3-4 napban úgy kevernem az angolt, németet ahogy kell- azt hiszem, ezt hívják Denglsichnek:) Egyébként eléggé zavaró is- hogy az emberkék jönnek veled szemben, s vkivel angolul, vkivel németül beszélsz. A németem nem az igazi, sajnos arra rá kellett jönnöm, de majd igyekszem!:)
 |
| Hochschule Hof |
A suli szintén laza, egymás mellett van a Hochschule, meg a Fachhochschule. Ööö még mindig nem tudom pontosan, hogy mi a különbség a kettö között, de vmi olyasmi, hogy a Fachhochschule több gyakorlati órát / igazi munkakörnyezetben való dolgozást jelent. Míg a sima Hochschule, meg sima suli. Asszem. Na mindegy, ami engem illet, az órarendemet majd jövő héten tudom összeállítom. Annyit tudok, hogy nagyjából szabad kezet kapunk, bár itt is van egy olyan szak, hogy Internatinal Mgmnt., s elméletileg azt kéne tanulnom angolul- gyakorlatban azért máshogy szeretném. Az első benyomás az, hogy lehet majd tanulni is kell- ami szívás is, meg nem is:!:)
A Hochschule része, nagyon friss építésű, ha jól emlékszem 2005-ben épült. Minden mondern, minden automaik. Az intenzív németnyelvórák is pl. ilyen nyelvi teremekben történnek, s van fejhallgató, meg projektor, meg mindenféle kütyü. S pl. mikor ilyen szóbeli feladat van, mindenki felrakja a fejére a fülest és összekapcsolnak egy random emberrel, s vele beszélhetsz, úgy hogy nem zavarod a másik 10-15 ember. A nyelvkurzus csoportom tökéletes összetételű, kb. csak lányok vannak a csoportban, biztos korrepetálnak majd németből, ha szépen megkérem valamelyiket:)
Najó, kezdem úgy érezni hosszúra nyúlik ez a beszámolósdi, szóval még egy két fontosabb mozzanatot megosztok veletek:
- Próbálom berendezni a szobámat- 2 térkép, egy Németországi, s egy hofi térkép. Készülök majd színezgetni, hogy hol voltam!:)
- Rögtön megérintett a nemzetköziség, amikoris az első nap az egyik lány a kezemre kötött egy karkötőt (láthatjátok a képen, alant), s azt mondta addig ne vegyem le, amíg nem látok egy gólyát- akkor felköthetem a legközelebbi fára. Mmint a karkötőt. Elméletileg ez egy bolgár, tavaszváró hagyomány, a „Martinica” (vagy vmi hasonló). Csak annyi felvetésem volt, hogy lehet hogy a hofi vadásztársadalom már kiirtotta a gólyákat a környéken, s nem kivitelezhető a dolog- de majd meglátjuk. Egyébként simán tetszik ez a tavaszvárós része, mert egyébként Hofban kurva hi*** van!:)
 |
| Martinica karkötö, Hochschule Hof szölöcukor, cmi cetli és a hazai ízek |
-Jah, ami még fontos. Ezalatt a pár nap alatt már elkezdtem ismerkedni az önállósággal és a konyhával. Nos a konyha. Először csak bepillantottam, aztán vettem a bátorságot is be is mentem. Nem vagyok egy buta ember, ennek köszönhetően sikerült az első 2 napban rájönnöm, hogy hogyan kapcsolódik be a sütő. Utána 2 nap kellett mire rá rájöttem, hogy van benne egy biztonsági gépezet és 15 perc múlva automatikusan leáll mindegyik sütőlap…(!). Hogy én mennyit szoptam vele!:D De azért sikerült egy két „dish”est összehoznom. Meglepődve tapasztaltam, hogy ehető!:)
Nos, ennyi egyenlőre, élek s virulok! Remélem nem untattalak halálra benneteket!:)
Miki
u.i.: nem felejtettem el bevenni a gyógyszereimet, mindegyikből, minden nap, érzésre 3-4 szemet. Így ép maradok, s nem leszek full-kretén!:)
 |
| a gyógyszerek |
