Integration

Nos öö, igen, jelentkezem újra:)

Jelentem, megtudtam, hogy Hof Németország egyik leghidegebb pontja. Ezt onnan tudom, hogy néhanapján bizony rohadt hideg van. A csehországi lánchegységek szélső nyúlványai nyúlnak át ide, s városom, éppen egy medencében fekszik, szal igen- a szélsőségek uralkodnak. -20-25 fok tól + 30 fokig (celsius, csak nem tudom ,hogyan kell celsius fokot írni). Nos ennyit, bemelegítésként, az időjárásról- de nem kell aggódni, van más témám is.

Nehéznek találom, hogy véleményt kell mondanom saját népemről / országomról, s  általánosítanom kell. Ezek mind-mind torzítanak. A sok külföldi az alapján képzeli el most Magyarországot, amit én mondtam nekik. Ne aggódjatok, kamuztam mit az állat!:) Kellett tartanunk egy prezentációt a saját országunkról – 30 percig osztottam az igét. A probléma az volt, hogy volt, hogy a német tanárnő itt, magyar származású, s jelen volt még egy brazil származású magyar srác, aki szintén „bennfentes” volt. De tetszett nekik. Beszéltem Magyarország szép helyeiről, fővárosáról, konyhájáról 

                                                

 (amit e video segítségével tettem meg- ha esetleg még nem láttátok érdemes megnézni! ),

s természetesen el énekeltettem velük a „Tavaszi szél vizet áraszt..”-ot.  Na jó csak akartam, de nem voltak vevők rá… viszont demonstráltam nekik, hogy nem is olyan nehéz a magyar nyelv, mert Freddie Mercury is megtudta tanulni ezt a pár sort, vagy egy csapat indonéz gyerek!:). Még annyi, hogy egy Prezi. com-os típusú, flashes prezentációt alkottam - s úgy látszik, ez a „csoda” még nem jutott el Némethonba, mert mindenki elámult, hogy milyen progit használtam.

A többi ország előadása is rém érdekes volt. Személyes kedvenceim volt a „Beer Nation” Csehország, nemcsak a video, hanem az egész prezentáció vicces és jó volt- muszáj elmennem még egyszer-kétszer-sokszor Prágába;

és egy indonéziai csaj, aki bemutatta Indonéziát, azon belül is Jakartát, azon belül is a bevásárló plázákat, ami nagyon érdekes volt, bő 20 percben. Na jó egyébként tényleg érdekes volt , mert a bevásárló centrumokon keresztül mutatta be az indonéziaiakat, és tényleg olyan dolgokat mondott, amiket nem is sejtettem. Az indonéz plázák nem olyanok mint nálunk-  több mint 100 van belőlük csak Jakartában, s tényleg minden van benne a gyerekmegőrzőtől, a kutyagumiig, minden.

A sulis része az egésznek múlthéten kezdődött. Ugye 30 kreditet kell teljesítenem, hogy ne kelljen visszafizetnem az ösztöndíjamat. De nem hiszem, hogy probléma lesz, mert könnyű . Mmint ,értitek, „C’mon, I’m Eeeraamsus!” ( nem értitek? check video ).

Nos igazából hétfőtől- szerdáig vannak óráim, angol-német nyelven vegyesen- bár főleg angol. Mindkettő nyelv tetszik, s próbálom gyakorolni, de be kell valljam az angol jobban megy- ami probléma viszont, hogy az angol tárgyak nagy része csak erasmusosoknak van meghirdetve, ezért nagyrészük kamu tantárgy- értsd alig kell csinálnod vmit, és a tanár/nő nem beszéli rendesen az angolt. De van sok nagyon jó óra is. Meg tetszik, hogy angolul tanítják- rém nemzetközinek tartom. A legtöbb témát már érintettem az itthoni tanulmányaim során –de mivel nem tanultam meg, s mivel máshogy magyarázzák, ezért élvezetes. Ami kicsit csalódás volt, hogy nem tudok új nyelvet elkezdeni, pedig akartam (főleg, hogy mostmár véglegesen bebizonyosodott, hogy nincs egyenlőség a Földön- mikor valakik 4-5 nyelvet beszélve érkeznek ide – mert Oroszo.-ban élt  x évig, aztán Hollandiában tanult, s ezért kapásból 4 nyelvet tud, ahogy az arab országokban az arab az alap, Ázsiában a legtöbb helyen pedig a kínai az alap, a saját nyelvük mellett;stb.). De megpróbálom elkezdeni a spanyolt önerőből- mindenféle CD/ online anyag segítségével, meg a spanyol ersamusosok segítségével megtanulni. Meglássuk megy e!:)

Most hétvégén voltam egy úgy nevezett „Integration Wochenende” nevű dolgon, ami egy 2 éjszakás móka volt, avégett hogy megismerjük egymást. Selbitzben voltunk, mai nincs messze Hoftól, s együtt főztünk, csocsóztunk, ittunk, táncoltunk, activitiztünk ( az activity vicces mikor a németről angolra- angolról indiaira fordítottunk pl, a nyelvi korlátok miatt- az erasmusosok fele nem tud németül nagyon). Kiderült, hogy továbbra is nagyon kedves emberek, de nem isznak annyit, mint amennyit gondoltam hogy isznak; s van egy kis klikkesedés: vagy egy orosz maffia banda- ami a 3 orosz lányt, 1 fiút, s egykét további társamat foglalja magában, s elég gyakran oroszul beszélnek. Van egy spanyol csapat, akik 3an vannak, ők értelem szerűen spanyolul, de ők tök rendesek, s azért próbálnak angolul is beszélni. S van egy tajvani csoportosulás is- de ők rémrendesek, s azt mondták, hogy hasonlítok egy tajvani tinifilmsztárra az előző évtizedből (!!) ezért 1., nem lehet rájuk haragudni 2., el kell mennem Tajvanra vmikor!:D De engem ez a klikkesedés része annyira nem érint, én továbbra mindenkivel elvagyok, s megvannak azok akikkel különösen jól elvagyok, szal nincs para.

Amúgy megpróbáltatásaim az önállóság rögös útján újabb mérföldkőhöz érkezett. Sikerült kimosni a ruháimat/ használnom a mosógépet először életemben/- nem mondom, itt is voltak fennakadások- de pár óra ücsörgés és olvasás a mosógép tetején meghozta a várt eredményt! Muszáj volt megcsinálnom a mosást, mert ugyebár mindenki életében eljön az a pillanat amikor úgy érzi bűzlik- s akkor tennie kell ellene:D

Úgy érzem kezdek beilleszkedni.

Erste 5-6 Tagen....

Sziasztok,

ez lesz a blogom első bejegyzése, s valószínűleg a Németországbeli kalandjaimat mesélem el benne.

Ami éppen aktuális, mivel már Németo.-ban vagyok szük egy hete!:)

Történés:

Autóval érkeztem Hofba, a szüleim kivittek- ez nagyon király volt, mert nem kellett válogatnom a szupermenes és a The simpsons-os pizsamám közül, meg persze annyi cuccot hoztam magammal, amennyit szerettem volna. Anyai ösztönzésre, tényleg szinte minden meg található kicsiny kollégiumi szobámba, de ezt nem érzem gáznak. Sőt rájöttem, hogy nem használtam ki rendesen a lehetőségeket, mert a mellettem lévő házba, a tajvani leányzó egy 50 cm-es tévét cipelt be –ugyanúgy anyuék kocsijából. :D

A kollégium

A kollégiumom 30 percnyire van a sulitól, kapok majd bérletet, ami érvényes Hofban, de addig is sétálok. Maga a kollégium nagyon király, saját szoba- szép, egyszerű szobák, a konyhát 2 másik emberrel kell megosztanom- eddig csak az egyikbe költöztek be. A mellettem lévő szobában Tobiás (vagy németesen Tobias) német diák lakik, s tök normális, segített kiigazodni a kollégiumi szabályok labirintusában. Ami kb. annyiból állt hogy azt mondta, nyugodtan szarhatok mindenre!:D De ezen kívül is rendes, s tudom kivel gyakorolni a németet (ne mintha a többiekkel nem lehetne..) szal lényeg a lényeg, hogy van ő, mellettem a 205-ös szobában.



a szobäm kívülröl



Amikor megérkeztem szombat délután a kipakolás, és annak a felfedezése között, hogy a koli mellett egy szupermarket van- jött egy srác, Alex, az Inteamtől (International Team- aki ilyen reception, babysitter szerepet tölt be, hogy ne tévedjünk el nagyon) s adott egy halom prospektust, meg a következő 2 hét menetrendjét. Igazából megmondhatom, hogy kb. tényleg mindenben segítenek, ezzel a részével nincs is probléma. Sulis dolgok, bankszámla, ivászat, városnézés. Egyedül a nettel van kis fennakadásom, de az is megoldódik a következő 1-2 hétben.

A hofi Wärschtlamo
(csak a prosketust fotóztam le, mert akkor nem
volt nálam fényképezögép, de élöben is pont így néz ki)

A következő 2 napom elég hasonlóan telt. A sulis dolgok még nem kezdődtek el, netem nem volt, s hevert egy rahedli sulis, Hof-ról, meg a Németországi / külföldön tanulásról szóló könyv, prospektus, kiskönyv az ágyamon. Mivel gondoltam itt az ideje, hogy belerázódjak a dolgokba, szorgalmas nebulóként (visszanézve nem tudom mi ütött belém) az összeeset kiszótároztam, legyen szó német, angol szóról. Ezért a fejem most tele van német nevezetességekkel ,városokkal, a DAAD program kínálta lehetőségekről, s a hofi dolgokról. Ezen kívül, bejártam a várost. Aranyos kis város, 50-60 ezer fő. A centrumtól, s a főutcától nem vagyok messze, kb. 15 perc. Már az első nap találkoztam egy hofi Wärschtlamo-val (Würstchenmann), ami angolul „sausage man”t jelent kb. Ez egy külön foglalkozás itt Hofban, annyit csinál a bácsi, s elméletileg van a másik típusból (néniből) is, hogy különféle kolbászokat árul az arra járóknak. Haha! Namármost, erről is kaptam egy prospektust, amiben ez mind le volt írva, s emellett egy régi, hofi tájszólásban megfogalmazott mondat, ami kb annyit tesz, hogy „Üdvözöllek, szeretnék egy pár kolbászt!”-ez a német dialektusban így néz ki „βGod iech meecherd a poor Wärschtla!” ( Grüβ Gott, ich hätte gern ein paar Würtschen!”). Mivel a kezemben volta prospektus, s onnan olvastam fel neki a mondatot, szerintem megértette!:) Buta turisták!

Keddtől elkezdődött az Integraiton week, s találkoztam a többi Erasmusos diákkal. Két csoportra vagyunk bontva, akik tudnak németül, s akik még kezdő szinten vannak. Ezért kicsit ketté vagyunk vágva, de majd megismerem őket. A többi program közös. Tényleg mindenhonnan érkeztek diákok: Ukrajna, Bulgária, Lengyelo., Csehország, Oroszo., Finno., Tajvan, Kolumbia. A haladó csoportban vagyok, de nem könnyű. Mmint sikerült az első 2-3-4 napban úgy kevernem az angolt, németet ahogy kell- azt hiszem, ezt hívják Denglsichnek:) Egyébként eléggé zavaró is- hogy az emberkék jönnek veled szemben, s vkivel angolul, vkivel németül beszélsz. A németem nem az igazi, sajnos arra rá kellett jönnöm, de majd igyekszem!:)

Hochschule Hof

A suli szintén laza, egymás mellett van a Hochschule, meg a Fachhochschule. Ööö még mindig nem tudom pontosan, hogy mi a különbség a kettö között, de vmi olyasmi, hogy a Fachhochschule több gyakorlati órát / igazi munkakörnyezetben való dolgozást jelent. Míg a sima Hochschule, meg sima suli. Asszem. Na mindegy, ami engem illet, az órarendemet majd jövő héten tudom összeállítom. Annyit tudok, hogy nagyjából szabad kezet kapunk, bár itt is van egy olyan szak, hogy Internatinal Mgmnt., s elméletileg azt kéne tanulnom angolul- gyakorlatban azért máshogy szeretném. Az első benyomás az, hogy lehet majd tanulni is kell- ami szívás is, meg nem is:!:)

A Hochschule része, nagyon friss építésű, ha jól emlékszem 2005-ben épült. Minden mondern, minden automaik. Az intenzív németnyelvórák is pl. ilyen nyelvi teremekben történnek, s van fejhallgató, meg projektor, meg mindenféle kütyü. S pl. mikor ilyen szóbeli feladat van, mindenki felrakja a fejére a fülest és összekapcsolnak egy random emberrel, s vele beszélhetsz, úgy hogy nem zavarod a másik 10-15 ember. A nyelvkurzus csoportom tökéletes összetételű, kb. csak lányok vannak a csoportban, biztos korrepetálnak majd németből, ha szépen megkérem valamelyiket:)



Najó, kezdem úgy érezni hosszúra nyúlik ez a beszámolósdi, szóval még egy két fontosabb mozzanatot megosztok veletek:

 - Próbálom berendezni a szobámat- 2 térkép, egy Németországi, s egy hofi térkép. Készülök majd színezgetni, hogy hol voltam!:)

- Rögtön megérintett a nemzetköziség, amikoris az első nap az egyik lány a kezemre kötött egy karkötőt (láthatjátok a képen, alant), s azt mondta addig ne vegyem le, amíg nem látok egy gólyát- akkor felköthetem a legközelebbi fára. Mmint a karkötőt. Elméletileg ez egy bolgár, tavaszváró hagyomány, a „Martinica” (vagy vmi hasonló). Csak annyi felvetésem volt, hogy lehet hogy a hofi vadásztársadalom már kiirtotta a gólyákat a környéken, s nem kivitelezhető a dolog- de majd meglátjuk. Egyébként simán tetszik ez a tavaszvárós része, mert egyébként Hofban kurva hi*** van!:)

Martinica karkötö, Hochschule Hof szölöcukor, cmi cetli és a hazai ízek

-Jah, ami még fontos. Ezalatt a pár nap alatt már elkezdtem ismerkedni az önállósággal és a konyhával. Nos a konyha. Először csak bepillantottam, aztán vettem a bátorságot is be is mentem. Nem vagyok egy buta ember, ennek köszönhetően sikerült az első 2 napban rájönnöm, hogy hogyan kapcsolódik be a sütő. Utána 2 nap kellett mire rá rájöttem, hogy van benne egy biztonsági gépezet és 15 perc múlva automatikusan leáll mindegyik sütőlap…(!). Hogy én mennyit szoptam vele!:D  De azért sikerült egy két „dish”est összehoznom. Meglepődve tapasztaltam, hogy ehető!:)

Nos, ennyi egyenlőre, élek s virulok! Remélem nem untattalak halálra benneteket!:)

Miki





u.i.: nem felejtettem el bevenni a gyógyszereimet, mindegyikből, minden nap, érzésre 3-4 szemet. Így ép maradok, s nem leszek full-kretén!:)

a gyógyszerek